Cseh Tamás dalai a magyar nemzeti kultúrkincs ékkövei. Ezeket a dalokat az értheti igazán, aki maga is Magyarországon született, de egyetemes emberi mondanivalójuk mindenkihez szól. Bereményi Géza szövegei Cseh Tamás zenéjével összetéveszthetetlen képet festenek az elmúlt 50 év magyar valóságáról. A Vodku fiai zenei közösség egyetlen célja, hogy a színpadon megidézzék a dalok eredeti hangulatát.
„2010 hideg telén összeültünk egy pesti kocsmában, kézbe vettük a gitárt, a bőgőt és a hegedűt, és Cseh Tamás dalait énekeltük. Megszólalt a Budapest, a Krakkói vonat, a Műcsarnok, a Hatvanas évek, és tucatnyi más felejthetetlen dal. Sokan összegyűltünk, a tizenévestől a nyugdíjas korúig mindenféle emberek ültek a székeken, a földön vagy álltak a fal mellett. Körülnéztünk, és azt láttuk, hogy a szemekből eltűnt a korkülönbség, és furcsa szeretem-színe lett mindenkinek. Jó volt elmerülni ebben a másik valóságban, és reggel, kabátban ébredve az ágyon még ott csengett a fülünkben, hogy »talán volt egy-két este«.”
Bata István (gitár, ének)
Nemes Janó (fúvós hangszerek, ének)
Szabó Árpád (hegedű, mandolin, ének)
Takács Szabolcs (nagybőgő, gitár)
